Az illatos violák sötétben is nyílnak

“Talán lehetne egy nőt másképp is szeretni, mint ahogyan én szeretek. Olyan elragadtatással és szenvedélyességgel, ahogyan az ikonikus, nagy kasszasikereket hozó filmekben látni, és ahogyan minden mást is érdemes ezen a világon: életre-halálra.” Kass Gergely – a történet főhőse és egyben krónikása – a legbizalmasabb és legemberibb dilemmáit osztja meg egy sorsfordító esztendő feledhetetlen tapasztalásai nyomán. A kötet sajátos módon ötvözi egy családregény, egy racionalitásában is romantikus párkapcsolati elbeszélés és egy füveskönyv elemeit, hogy közben egészen diszkréten és érzékletesen szembesítsen az emberi létezés misztériumaival.

Látszólag az engesztelődés folyamatát követhetjük végig, valójában azonban annak lehetünk szemtanúi – és egyazon pillanatban átélői is –, hogy egy ember szembetalálkozik a saját lelkével, és a hátköznapi sodródásból és vegetálásból visszatalál a nagybetűs Életbe.

Családi sors, elhallgatások, szembesülések, szerelem – mindez kézzelfogható valósággá válik a regény lapjain, Pápay Eszter áttetsző, érzelmeket átadni képes stílusa pedig biztosíték arra, hogy az olvasót is átjárja a felszabadulás érzése.

„’És bocsásd meg az igényeimet’ – így kell az emberekhez imádkozni” – írja Nietzsche. És valóban: Az illatos violák sötétben is nyílnak olyan, mint egy hosszan kitartott imádság.