Megszólítások

A drámaíróként, dramaturgként, rendezőként és színészként is ismert Fekete Ádám Petri-díjjal jutalmazott verseskönyve (Fanyar nappalok a tokhal-tapétás szobában, 2018) után ebben a regényében egy, a szerzőre kísértetiesen hasonlító személy életének bizonyos történeteit viszi színre. Tömkeleg Ábrahám életének, élettörténetének evidenciáit, családi kapcsolatait, szellemi beidegződéseit és nyelvi reflexeit bontja le színről színre. Mindez radikális és felszabadító vállalkozás egy olyan alkotó esetében, akinek védjegye a nyelvi humor, az asszociációkban való tobzódás, a szövegelés. Az életrajziság és fikcionalitás dimenzióival játszó regény visszafelé halad az időben, egy közelmúltban történt esemény indítja el a láncreakciót: az elbeszélő kénytelen egyben látni az életét, amelyet nagyban meghatároz önnön fizikai állapota és annak öntudatos és folyamatos interpretálása. Ahogy azt a könyvben olvashatjuk: „Tudnod kell, hogy Tömkeleg Ábrahám ún. mozgássérültként élte az életét. Diagnózisa: infantilis cerebrális parézis (születési oxigénhiány szövődményeként).” Újabb és újabb részletekre derül fény, akárha egy nagy felbontású fényképbe nagyítana bele a szerző.